fordítások: Kyo verseskötetei Halk érzések. A jövő közeli. Dolgok, amiket felépítünk. "Hamis mosoly". "Egy áruló mentalitása". "A harag csöndje". "A csuklás(?) traumája". "Az agy gyűlölete". "Szomorúság vége". "Szexuális érzések". Minden egyedüli dolog. Örökké. Fehér lesz. Nem tudod elkerülni és feketévé festeni. Az oka, hogy színesnek kell lennie foltokban. Nem gyógyíthatják be a sebhelyeket. Mindenki. Megterhelő. Az a súly, úgy néz ki, mint a fájdalom. Mindenki. Soha nem tudják megterhelni. Minden súly úgy néz ki, mint a fájdalom. Túl egyszerű okok. Elveszíted az életüket. Az emberek válnak a leggyengébbé. Bármely lény közül. Az életben túl kevés a szerelembeesés, lányok. HALOTT ZENE Ez a sok üzenet. Szokásos üzenet. Túlságosan zajos hangok jobb oldalon, balon és az arcom előtt? A kérdésből? Ma. Mit nem tudunk hallani a túloldali beszédből? A másik oldalon a beszélő egy konkrét fal mögött. Nem hallhatunk semmit. Ágy... A Szerelem most meghalt abban az ágyban, ahol mi minding lefekszünk, vissza. Kérlek utálj engem, legyél kegyetlen velem, én biztos vagyok abban, hogy jobban fogod érezni magad. Szóval gonosznak tűnök neked? Komolyan senki nem tud megmenteni, tudom. Kérlek bocsáss meg nekem. Kérlek bocsáss meg nekem. Kérlek bocsáss meg nekem. Kérlek... Kérlek... Kérlek... Meghalok...  Meghalni három alkalommal. Vágd meg a csuklóim a szobában. Lógass fel a szobában. Vágd meg a csuklóim a fény alatt. Kérlek, nevess rajtam, ez nem tréfa akar lenni, hacsak te nem teszel úgy. Skarlát a Sötétben Sötétség a szívben. Szembeszállnak millióan a hallgatósággal. Lelóg. A tény, hogy majdnem nem tudok megállni. A tény skarlátul bemocskolt a feketeségbe. Elfogadás. Holnap. Az én búcsúm. Megingok/integetek, a kezeim nem sírnak... Napok... Homályos együttlét/együttérzés. Majdnem egy disznóság... Elragadtató. Élj okosan. Az autista fiúk és lányok – egy hatalmas épület előtt – tömeges öngyilkossági klub. Enyém. Senkié, de enyém. Bárki másnak sem. Senki más útja. Senki más álma... Izgatottság... Szexorgia egy hegyes késen. Ma este is álmodsz, szintén. Álmodsz egy medencés lakosztályból. Anyukád szintén lebeg. A szádat benedvesítette a joghurt (?). A kígyózó másik kéz eltávolítja a rossz érzéseket. Neked szavakkal kellene megölnöd néha. A vágyódás hangja zihál. A megszorítás évfordulójának partija minden nap folytatódik. Apukád a TV másik oldalán van. Madár, kis Madár ... nincsen szabadságod... Egy fiú. "A sötétség az sötétség egy sötét sötét elmében. A szem az egy szem, ami jobban, jobban látja a valóságot. Az értelem az értelem, ami nem érez szeretetet a tulajdon testéért. Az árulás az árulás, egy külső és belső elméé". A gyengeség az gyengeség, ami valaki irányából mindenkinek van. A fiú értelmét valaki észben tartja. Minden nap megsebezve él, és megsebez másokat. A dolgok közül mindegyiket elvesztette, mert szeretett... Köldök alatt. Rettenetes jövő vár rád. Ismerős a köldök alatt, jobban összekapcsolod középen a tested lentebbi részeivel. Vagy minket inkább el kellene adni Amerikának? Baba... Igen, baba. Vért spriccel szét és boldog lesz. Fényes jövő vár rád. Hercegnő fel akar kelni. A nyugati ruhák nem megfelelőek a japán babáknak. Ess le, ess le...Mr. "DARUMA "baba. Fehér Ég, Lenyugvó Vörös Nap. Emberi színbe öltöztet téged. Síró baba, a te kötelességed. Köszöntöd a mát és a holnapot. Krisztus könnyei elfogynak, szintén. A visszatértem végtelen cél.. Megállítom megnyerő mosolyommal. Menj előre, nézz le rám ha akarsz. Gyönyörű csillagok mosolyognak ma is. Jó éjszakát. Szétdarabol szétdarabol a nevetésed. Én lángolok halott békák millióival. Feláldozott-elme feláldozott-elme, hova készülsz? Feláldozott-elme feláldozott-elme, hol van ez? Erkölcs-tudat erkölcs-tudat, viszlát. Erkölcs-tudat erkölcs-tudat, örökké... Utcalámpa. A városban sétálunk mi ketten, arcunkat rózsaszín műanyag esernyő mögé rejtve. Csak ne áztassa el a vállaid... Csendes vagy, egy kicsit fáradt és leülsz ebbe a székbe. Én meg akaraom érinteni, de sírni is akarok. A félig-megivott tej az asztalon marad némileg magányosan. Én annyira szeretlek téged, mint amennyire sok cigarettaszálat szívtam el. Az utcalámpák alatt egy elektromos fénygömb. Gyerünk menjünk és nyissuk ki az esernyőt, amiről ránk csepeg a víz. Kedvtelen férfi beszél magához. A kedvtelen éghez... Kedvtelen napokon... A Nap alatt. A NAP ALATT. Nézzétek, ha ők nevetnek a Nap alatt, Elárult vörös folyó áramlik békésen. Ti emberek, sétáltok és nevettek a hegyúton , amit halott testekből csináltak. Elérsz a liliomig, amin a hangyák nyüzsögnek. Más részről az ember az, aki nem tud megmenteni valamit, engedi, hogy hamu és könnyek és csend legyen... Kegyetlenül, Hold és Nap keresztezi, Éppen Holnap lecsukja a szemeit. Kérdezd a vörös Napot csendben és... Béke. hasított tér. Egy hernyó vagyok. Zöld szavakat eszem, amiket nem egészen akartam megenni. És ezt minden egyes napon. Senki nem veszi észre. Az álmok meg akarnak halni, ahogy neked szükséged van a mocskos eleségre. Átszínesedik a végtelen hónap, valaki hosszú ideje mondta már. De én nem hiszem el. Mert én csendben álmodom. Én ölelem gondoskodóan és gondoskodóan mindkét kezemmel és vele alszom, minden este. Hasított bőr a körmök között és a zaj apróra hasítja a fület. Csak egy apró pillanat a délutánban a találkozás magammal. Nem érzem az ürességet. Mert nem akartam elfelejteni. Milyen színű pillangó vagyok most igaziból? Remélem látok egy olyan gyönyörű pillangót, mint te csináltál; kitárom az átszíneződött szárnyaim szélesre. És te beszélsz a pillangókhoz.. Milyen színűek a szárnyaitok?  Ami azt illeti. Ami azt illeti, számít, te nem vagy itt. Ami azt illeti, számít, holttestek halmán létezem, halott áldozatokra fektettek. Feketére színeződtem, ahogy megláttalak. Az érzések útja különböző, mint egy tény, számít. Ami azt illeti, számít, az éneklő hangom határozottan meghal, ahogy keresztülmegyek ezeken a hízelgett utakon. Hamarosan eléri a parkot. Mi mindig ezen az úton voltunk, ennél a véget nem érő téglaútnál. Most egyedül megyek előre. Visszahívom a meleged minden alkalommal, ahogy a hűvös szellőt érzem. Ez nem tart sokáig, mielőtt elérem a parkot. A park, ahol hideg ágak vannak. Egy fiú egy galambot etet. Úgy vélem, egy nap ő is meg fog halni. A felolvadó hó mossa tisztára minden időszakban. Cseppek hullanak az égből a színes szemekbe és a földre. És üdvözli a kegyetlenül szép halált. Ez az első alkalom, hogy az égre tekintettem, mióta egyedül maradtam. Azóta az ég mikor volt ennyire kegyetlen? Ez nem tart sokáig, mielőtt elérem a parkot. A parko, ahol hideg ágak vannak. Végtelen kék ég. Növekvés kategorizálása. Ha csak felemészthetném a szív fájdalmát. Tudok hihetően élni? Én, kategorizálom a növekvést. Úgy gondolom, észrevettem, hogy ez az élet annyira hülye. Az elfeledett álmok játszottak a rossz végzettel. Nem csoda azon az ajtón túl a föld ragyogó fénye. Ami azt illeti, talán nem kellene tudomásul vennem. A létezésem. Bár a jövőnek adod az életed, csak sírsz, próbálsz sírni. Minden, amit tenned kell, megtöri az ajtót. Ott kell lenniük azoknak a dolgoknak, amik nem fognak elenyészni. Miért csak azok a dolgok, amik nem tűnnek el? Bosszantó napok, kétség kívül ki akarják nyitni a bejáratot. A valóság soha nem fog üdvözölni engem. Gondolom, ha ez a hely véres börtön, azon az ajtón túl van a föld ragyogó fénye. Kívánni fogok egy saját holnapot. Az utóbbi út. Minden test megbénult, és sírnak, mint a vízcseppek az ablakon. Ma este. Álmot álmodok. Egy álmot nem arra használnak, hogy létrejöjjön/megszülessen. Ez egy nagyon furcsa álom. Én darabokra hullok le a wc-be, anyu öléből. Aranyhal fullad meg a fehér wc-ben, mert leszedték az uszonyát. A nemi szervek intenek hűvös szemekkel viszlátot. Nem tudom miért, de sírok. Egy nyár közepi álomból nem lehet felébredni. Egy pók a tizenkét lábával karjaimba kapaszkodik. Mert az elektromos ventilátor megállt. Alázatos Olvasó. Üdvözöllek a könnyedség békés földjén. És ma este aludj szintén depresszióban. 8 mm. Lépések az árnyékban, lángoló színű ég mögöttem. Tárd ki a karjaid és ismerd el most. Ha ezt el akarod takarni a sötétséggel előbb, vagy később. Meglapuló test és halott énekhang. "Most aludj keveset egy jó éjt csókkal". Ez volt minden amit egy esős hónap reggele után tapasztaltam/feljegyeztem. Az elme ki kérdezte elálló csendben... Milliói a ragyogó ég igazának. Nem akarja elfeledni bűnök millióit. Milliói a ragyogó ég igazának. Nem akarja elfeledni a megtorlás millióit. "Ezüst kés és ezüst nép a te kivételes közeged nyelve". Egy filmkiállításon játsszák az Egy darab tragédiát. Megmutatja újra és újra. Kérdezi az édesen illatozó üde bőrt. A szív, melyik nem a sikoly kezdetén fog születni. 304. szoba, Nyelv és Éjszaka. Egy mosollyal az arcon... hulló könnyekkel, egy késsel az ereknél. A hang azt hiszem egy hazugság, szörnyű áldozat vihog/kacag. Nézem azt és sírok, vörös folyadék csorog végig az edényen. Alkalmatlan felvágni ebben az életben, szörnyű áldozat. Hagyom megsérteni, mélyen mélyen vörössé színeződik ez a fehér szoba. Az áldozatnak nincs nyelve. Nincsenek fények, bezárult egy reggel húsz évvel ezelőtt. Én ellátok egy növényevő kiscicát, kivételesen ellátok. Apám, Anyám, hagyj megsérteni, mélyen mélyen vörössé színeződik. Elhatárolódó halmokban elszigeteltséget érzek, talán semmit nem tesz. Holnap nem akar visszajönni ismét, a tizenhatodik év estéje. Félek a ma estétől, az éjszaka hideg, az este sokasága elárad az éjszakában. Holnap nem akar visszajönni, tavasz tizenhatodik éve. Csend legyen, csukott szemek, anya és apa arcára gondolok. Valaha mennyiszer nevettem, sírok, ha valaha visszatér. Viszlát megszáradt könnyek hideg éjszakáján, felhasítom az erem. Holnap nem akar visszajönni, tavasz tizenhatodik éve... 304. szoba, Tavasz és én. Cseresznyevirágokat fúj a szél az ablakhoz, mint mindig. Lassan lassan lassan lassan röpköd az égen. Elhagytam a tudatomat is ma. Minden eszembe jut a semmiből. Fogd meg a kezem, ölelj szorosan. A könnyek lefolynak a kezeiden. Ki vagy te? Könnyekbe olvasztja megállás nélkül, a szemeid elmondják nekem. Családias illatot hordoz a tavaszi szél. Talán elmulasztom tovább egyedül ebben a szobában. A virág senkit nem tud megtalálni, de, te.......... Virágok sietve hullnak, énekelnek a széltől, fehér lélektelen szoba kifullad a széltől. Én emlékeztem a saját mesterkélt énemmel utoljára. Hamuvá válok és ismételten a holnapba térek? Cseresznyevirágok az ablakon kívül, a végén el akarok aludni ez a cseresznyefa alatt. Mostantól, emlékezni fogok rád, énekel a széltől a cseresznyevirágokkal. Lassan lassan lassan lassan röpköd az égen...  Talán minden Fájdalom, vagy Szeretet lehet. Amikor siránkoztam az a tény miatt, amit nem rég tőlük kaptam, amivé nem akartam válni. Valami hang nélkül összeesett/beesett. A szeretet, amit nem akartam tudni. Mert ha nem tudok erről a szeretetről, nem lesz bármi más fájdalom... Beismerés hangja. A megértés fallal való elzárása nem szükséges, mert van egy nagyon szép kert ott. Ha van valamennyi szabadság, ami eltemeti, megöntözi őket, és engedi, hogy minden nap hallják a dalt. Szemétkupac, fülek, egy halott fából. Kedves mantisz, kedves mantisz, közösüljünk azzal, aki felakasztott. Vörös selyem és franciaágy. Egy nő sóhaja és egy pete lélegzete. Most nézek a végtelen arany égből. Egy élet, ami mosolyogva jelenik meg. Megáldja azt az emberi lényt, aki nem tud megnyugodni, rájött, hogy ez a felszabadítás... Egy nő maradványain lépkedek. Felakasztom a maradék testet a halott fáról, és felkiáltok az égbe: "Isten vagyok!"...  250km, öld meg a vidám prostituáltat teljes gázzal Töröltem őt múlt este. Egy magányos nap a parknál, túl messzire a drámai szótól, eső után. Ma is, az eső megkérdez "nincs mit megvédened?" Nevetésre késztet, mert nem érdekel; az, aki bőrig ázott, szintén nevet. Decemberi díszítés, gyerekes díszítés(?). A város gyorsan fertőzött, egy színes drognak tűnik. Agymosott, ellentétes megbénultak, akik nem ismerik fel azt, hogy már egyszer eltűntek Angliában. 250km, öld meg a vidám prostituáltat teljes gázzal. Ez az én tanító útmutatásom. Szabad választás? Hülye párosok, akik nem ismerik fel azt a lehetőséget, hogy nincs szabadság. Ha bizonytalan vagy, csak élj. Énekelni fogok az ítélet vaskalapácsának nevében. Egy altatódalt kiáltok a kezdetektől a végéig. Mindenki boldog lenne, ha megölhetnénk egymást Mária nevében. Ma is szürke a terjedelmes ég. Víz áztatta homokvár. Csak egy mocskos kastély. Annyira szeretetre éhes... vagyok. Elalszom holnap, mielőtt ő felkelne. Melyik az elavultabb? Drága kastélyom, ezt hívták a fiatalság napjainak? Címkék: fordítások, fordítások: Kyo verseskötetei 2011. november 12., szombat @ 13:14