A némaság szava A húr elszakadt Milyen könnyen elszakadt.. A te dalodat fogom énekelni holnap. Csak egy egyszerű szerelmes dal. Túl mélyre hasított a kín, sem hogy azt mondjam: Viszlát! Étkezési mód Egy részem lefolyik a csatornán. A hasztalan darabkákkal karöltve. Mindkét kezem túl parányi. Semmit nem tudok megragadni. Adrenalin..adrenalin...mazochizmus..felébred az adrenalin. Mosoly..mosoly..vörös ajkú mosoly. A hasztalan darabkákkal karöltve. Mindkét kezem túl mocskos-izzadt-könnyáztatta-véres. Semmit nem ragadtam meg. Utálom. Gyűlölöm. Azt akarom, hogy meghaljon. Megszámlálva a szirom-játszma melódiáit. Csendes érzelmek A jövő túl közeli. Dolgok, amiket felépítettünk. "Hamis mosoly" "Áruló mentalitás" "A harag elhallgatása" "Csukló sérülés" "Az agy gyűlölete" "Elkeseredettség" "Szexuális érzések" Minden egyed dolog Örökké. Fehérnek kell lennie. Feketére festetté válik...képtelenség elkerülni. Az oka, hogy színessé kell válnia..tarka színekben. A heg, amely sohasem gyógyul be. Mindenki Viseli ezt a terhet. A súlya akár a fájdalom. Mindenki Nem létezhet ezzel a teherrel. Mindennek súlya, akár a fájdalom. Túl egyszerű ok arra. Hogy elveszítsék az életüket. Az emberi létezés válik a leggyengébb létté minden más létezés között. Az élet túr rövid a szerelemhez, hölgyek. Lehet minden fájdalom vagy szerelem Amikor sírtam amiatt, hogy egyre közelebb kerülök hozzájuk, és amit nem akartam, hogy bekövetkezzen. Valami hang nélkül megtört bennem. Szerelem, amit nem akartam tudomásul venni. Mert ha nem ismertem volna ezt a szerelmet, nem lett volna fájdalom sem. Címkék: versek 2012. november 4., vasárnap @ 13:06