FORDÍTÁSOK: Shock-rock act Dir En Grey snub cartoons for cred - 2010. december Dir en Grey tagjai (balról: Kaoru, Toshiya, Kyo, Die és Shinya) el akarják kerülni, hogy beskatulyázzák őket, mint más japán rockzenekarokat. Zenéjük valóban utánozza az erőszakos ciklonját a metalnak és az indulatos rockot. SZÓRAKOZÁS - RIVALDAFÉNY Sokk-rock akció a Dir En Greytől a kategorizálás ellen Interjút készítette: DANIEL ROBSON The Japan Times számára Ez nem titok, az utóbbi években, a japán zene különböző irányainak javára szolgált az is, hogy az anime és a manga eléggé népszerű lett nyugaton. J-popnál Puffy és AKB48 és a visual-kei előadók közül Miyavi és L'Arc-En-Ciel tették élvezetessé azt, ami azelőtt nem volt. Nem kis köszönettel tartozunk a japán popkultúrának és a különböző légiók elszánt rajongóinak, akiknél a zenénél már csak másodlagos tény az, hogy Japánból származik. Nosztalgia: Toshiya azt mondja, a visual kei ma már nem annyira úttörő, mint a korai X Japan korszakában. DANIEL ROBSON FOTÓ Valóban, az anime események az egész nyugaton mindenhol ott vannak, a zenei boltokból több ezer rajongó veszi a cd-ket, amik ott vannak a művészektől. Néhányan megkeresik az országban, de nem sokan teszik ezt. Nincs ezzel semmi komoly probléma, de néhányan ezt tartják a nemzetközi stratégiának; és a speciális média az ázsiai popkultúra köré nőtt, a sajtó gyakran siklik át a meghatározó művészek fölött, akik szélesebb közönségekhez szólnak. Nem csoda, hogy az öt tagos sokk-rock banda, a Dir en Grey megpróbál elhatárolódni mindentől, és ezért keményen dolgozik. "Mikor először játszottunk külföldön, nagyot robbant a banda a kezdésnél," mondja a basszeros Toshiya, ül a kényelmes kanapén a menedzsmentvállalat irodájában, Roppongiban, Tokió központjában, napszemüvegében és haja is függönyként takarja el szemeit. "De mi majdnem minden meghívást elvállaltunk az anime-expókon és a Japán-fesztiválokon (nyugaton). Könnyű lett volna akkor sodródni az árral, de az ár nagyon gyorsan eltörölhet. Mi inkább a saját útjainkat járjuk, nem a másét. Egyszer, ha közreműködsz egy japán-expo típusú eseményen, kialakítanak rólad egy képet, amit nehéz széttörni, mert beskatulyáztak." Ez az, amit a Dir en Greyről tudni kell. 1997-ben alakult meg a La:Sadie's, az előző banda Toshiya bandatársaiból — Kyo (vokál), Kaoru (gitár), Die (gitár) és Shinya (dobok), azok mindegyike, kik elhaladnak egy név mellett — Dir En Greyhez sok dolog kapcsolódik. A rengeteg smink és gótikus ruhák, amiket viseltek akkor, a régi jellegzetes Visual kei tartozék volt, csak egy rock banda volt, ahol a külső minden hangot beárnyékolt. A borzalmas videoklipjeik felforgatták, fenyegették általában véve a társadalmat. A rajongóik számára az Államokban és Európában, ők istenek, és ezért több ezren mennek a koncertjeikre, szerintük ők istenek egy egzotikus földről. De a Dir en Grey mindenkinél jobban tudja, mennyire igazságos banda. "Ha az emberek visual kei bandának akarnak tartani minket, rendben," mondja Toshiya, saját maga a visual kei úttörők nagy rajongója, mint például az X Japannak. "Az emberek tudni akarják, mit szeressenek. Becsületesek voltunk akkor is, amikor mi először léptünk fel Japánban sok sminkkel, akkor azt gondolták, ez hűvös. De most más nem, ha ha. "A zenéjük egyedülálló volt — mint X Japan. Akkor, nem volt két olyan banda, aminek ugyan olyan hangzása lett volna, nem úgy, mint most." Dir En Grey, részben úgy hangzik, mint egy erőszakos ciklon, aminek romboló hatása mindent megváltoztat, és kiszámíthatatlan. Metal gitár vonalú elemeket tölteni az indulatos refrénekbe, vagy éppen elnyújtott munkák (?), ahogy Kyo mérgesen köpi a sokoldalú vokálokat, amibe csendes üvöltésektől a metsző sikításik terjednek, mielőtt beállnának a gyakori visual kei ének stílusba, ami mindig Bon Jovi karaokézására emlékeztet egy host klubban. Oh, és vannak részek, ahol olyasmivé alakítja a hangját, ami úgy hangzik, mint egy halandzsa ének Mike Patton és a tasmán ördög között. Mikor kérdeztünk a még-címtelen-nyolcadik albumról, amelyiket ők jelenleg készítenek, írnak és rögzítik az anyagot, jelenleg vitás, hogy 2011 nyarán jelenik meg, Toshiya hosszú szünetet tart. "Nos . . . " ő végül felajánlja, "összehasonlítva a mi régebbi albumainkkal, talán egy kicsit jobban . . . bonyolultabb. Ez várhatóan a hallgatóságtól függ, de azt gondolom, a számok sokkal jobban komplexebbek vagy nehezebben érthetőek. Befejeztük öt vagy hat dal felvételét, gondolom még nem döntöttük el vajon, hogy megcsináljuk-e az albumot. Mi igyekszünk 12 vagy 13 dalt összehozni." Az öt bandatag egyelően veszi ki részét a dalszerzésben (?), amit Toshiya leír, majd "demokratikusan" feldolgoz. "Néha mi harcolunk a végéig, mint mikor valaki akar adni hozzá egy bizonyos riffet vagy melódiát, de mi soha nem vitatkozunk mellette. A dalszerzés olyan, mint egy puzzle; van sok különböző része és mintája." Toshiya szerénynek tűnik. Azt mondja, mikor idegenek kérdezik, mit csinált volna az életben, azt mondja ő irodai alkalmazott lenne; tény,ő úgy nőtt föl, hogy olyan ember lesz (valami pénzzel kapcsolatos), mint az apja. Ő mondta, hogy ő félénk/bátortalan gyerek volt, de figyelemhiányos is. "Én az a típus voltam, aki egy dolgot akart keresni és a legjobb lenni benne," tárja fel/mondja el. "Szünetekben pedig egyedül akartam maradni." Toshiya mondta, hogy utálta az iskolát, és bármikor lefeküdt volna bárkivel akkor. 1970-es évek végén született, úgy nőtt föl, mint bárki más, animéket nézett, csak akkor kezdett érdeklődni a zene iránt, mikor serdülni kezdett és ha nem tudta volna követni a zenei eseményeket a pop csapatokról, soha nem tudott volna lefeküdni senkivel. "Először utáltam a zenét," mondja lágyan. "Volt zene óránk és nekünk mindig egyedül kellett énekelni a többiek előtt, míg a tanár zongorázott. Én hang-süket vagyok hozzá — komolyan. Én tényleg nem tudok énekelni. Ez annyira kínos volt, szóval utáltam a zenét. De mikor serdülni kezdtem, lépést akartam tartani azzal, amiről a lányok beszéltek; melyik popsztárok néznek ki jól, vagy bármi ilyen. Úgyhogy elkezdtem olyan zenéket hallgatni, hogy megkapjam azokat a lányokat." "Én általános iskolás koromban dühös voltam Michael Jacksonra. Egyik évben többször próbáltam Moonwalkolni az iskola folyosójának padlóin, ha ha." A szenvedélye nőtt, és eldöntötte, hogy színpadon akar mászkálni, és rocksztár lesz. Tudta, hogy nem az énekképessége miatt tartaná egy banda, hanem a gitár miatt, és ott a helye a színpad bal oldalán, a rivaldafényben. De itt megint keresztezte útját a tudás hiánya, és a barátai megelőzték őt. Őt otthagyták a dobok mögött, és egy választása volt: a basszus. "A basszus könnyebbnek látszott — ennek csak négy húrja van," nevet. Dir En Grey nem az első banda volt Toshiya számára, de ez az végül, ami figyelmet szentelt neki, amire gyerekkora óta vágyott. A Dir en Grey előző hét albumának többsége szerepelt a Japán top 10-ben, és több koncertet tartottak Budokanban — bár az igénytelen basszista ragaszkodik hozzá, hogy ő még felismerés nélkül is el tud menni a helyi vegyesboltba "pornó magazinokon keresztül(?)," csak mint bárki más. "De néha, mikor ezt teszem, arra gondolok, milyen rettenetes lenne, ha valaki beszélne hozzám, ha ha. Teljesen másképp viselkednék." A banda rendszeresen turnézik az Államokban, Brittaniában és Európában 2005 óta. Először, megosztották a színpadot nehéz/ütős zenekarokkal, mint a Korn, Deftones, Iron Maiden és Linkin Park. Manapság, a turnék középpontjában állnak, nyugaton a fesztiválokon is, és a rajongók tovább éneklik —Japánban — a banda dalait. "Nekünk olyan érzés, mint mikor a The Beatles először jött Japánba," mondja Toshiya. "A szövegeik angolul voltak, és senki nem értette, de tovább énekelték velük. Ez hasonló, igaz?" És akkor a Fab Four szintén ellentmondásos volt velük szemben. A promo videóikból rengeteget tiltottak meg a japán televíziók, érdekes vizuális dolgokat tartalmazó baba-evés, gyilkosság, vér és — yuck! — cigaretták. De a legnagyobb csalódás Toshiya számára az volt, hogy a japán televízió visszautasította, hogy a háborús rémületről szóló számot, a Vinushkát, 2008-ban levetítse. Ez összekapcsolódik a II . Világháborúval, japán és amerikai újságok címlapján is volt a Hiroshima és Nagasaki bombázása, és ezért soha nem adtak esélyt rá, hogy Japánban lejátsszák. "Egyik rossz dolog Japánnal kapcsolatban — és talán néhány másik országban is — te vagy az, aki nem tud mondani semmit (a publikumnak) de pozitív dolog," siratja Toshiya. "Bármi negatív dolgot eltemetnek; (kedvezőtlen történelmi információ) nem engedik, hogy tankönyvekben anyagként szerepeljenek, és így tovább." (Toshiya igazát ironikusan bizonyítják — és növelten — mikor, interjú után, az ő menedzsmentje kérésére kihagytunk részleteket a cikkből, beszélgetésünk következő részét is beleértve. Ez egy általános tapasztalat a nagyobb japán vállalatoknál, ami azt mutatja, hogy a média szintén lehet komplikált, a revizionizmus gyakran az otthonunk közelében tud lenni.) Mikor a "Vinushka" közvetítését utasították el, Toshiya hogy érzett? "Nos . . . Azt gondoltam 'Ismét?!' Nem ez volt az első alkalom. Nekünk problémánk volt sok idővel ezelőtt. Érthetném ezalatt azt, hogy olyan obszcén videókat csináltunk, amit visszautasítottak, pedig volt széleskörű üzenetük. A japán média?" nevet. "Egy szar, nem igaz?" Dir En Grey több koncertet játszik Tokióban, Osakaban és Nagoyaban késő decemberben és január elején. Több információért látogassátok meg: www.direngrey.co.jp. Címkék: fordítások, fordítások: Shock-rock act Dir En Grey snub cartoons for cred - 2010. december 2010. december 30., csütörtök @ 16:46