fordítások: HAIIRO NO GINKA VOLUME 48 DIR EN GREY a TOKYO TRANSFERen Miután játszottunk Dél-Koreában és az U.K-ban, és először látogattunk el Oroszországba, DIR EN GREY eltöltött egy forgalmas, forró nyarat. Ráadásul 2 hét után visszatértek, és átmentek Észak-Amerikába, ahol a Tokióban való tartózkodásuk után valóban egy olyan "átviteli" időszak volt, ahol még a legkisebb időszakokat is kreatív tevékenységekkel töltötték el. Ezekről beszél az 5 tag a “Haiiro no Ginka-ban”. Interjú: Yuichi Masuda - Az első koncertetek a hazai körúton, 7.27-én volt a Pentaport Rock Fesztiválon Incheonban, Dél-Koreában. Úgy gondolom, sok olyan dolog van, amire nem akarjátok, hogy emlékeztesselek... Kyo: ... (erőltetett mosoly) Die: Ha jól emlékszem, az volt a legrosszabb fellépésünk eddig... Toshiya: Ez igaz (nevet).  Egyszerűen csak csináltuk, de szerintem ez a környezet hibája lehetett, ez legyen a mentségünk. Mikor csináltam, úgy éreztem “Én elvesztem”. - A probléma az elrendezés/berendezés miatt volt? Kaoru: A Mac amit használtunk, hirtelen elromlott 40 perccel a show előtt. Kértük, hogy közvetlenül a szállodából vigyük fel, de megérkezett, mikor a koncert kezdődött. Az nélkül kellett elkezdenünk a koncertet, hogy mindent beállíthattunk volna, és így minden "rendetlen" volt. Az a személyzet volt, aki mindig, de nem volt jó. Ez a hatás átjött a fellépésünkön is. Kyo: Miután a fellépés véget ért, mi nevettünk. Úgy, mint “Ez őrült volt!” (nevet) Die: Nem éreztem még soha ilyen hosszúnak. Arra gondoltam, hogy “Kérlek, legyen vége!” Azt gondolom, a személyzet szintén azt érezte. Shinya: Az én ügyem legteteje az, hogy a fülhallgatóm tiszta süket volt, és csak zajokat hallottam. Die: A személyzetnek ez szintén nehéz időszak volt. Ők elkezdtek már azelőtti nap reggel 7-kor készülni a fesztiválra, és befejezték a fesztivál napján, így el kellett kezdenünk. Kaoru: Mindenesetre ez olyan nap volt, ahol semmi sem lehetett jó. (nevet) - Ez szerencsétlen. Lennie kellett valami rajongásnak az emberekben, hogy az eddig nem látott kedvenceik sok éven keresztül távol voltak tőlük. Die: Az ott volt. És valami várakozás is. Kaoru: Szóval mi újra menni akartunk, és megcsinálni a koncertet. Kyo: Yep.  Ez tényleg nagyon fusztrált volt.  Megcsináltuk a “Zan-t” elsőnek. Azt akartuk, hogy az első ütéstől megőrüljenek a rajongók, de mihelyst elkezdtük, nem tudom mit tettünk. Éppen csak a szerencsénktől függtünk, ezt éreztem. Kaoru: Elhoztuk a világításszemélyzetet is, és megpróbáltuk a fényekkel feldobni a légkör atmoszféráját. - Amikor káoszt akartatok alkotni, az olyan reális volt. (nevet). De egy héttel a rémálom után mentetek a SONISPHERre a színpadra, az U.K-ban. Kaoru: Itt a berendezésemnek volt baja. Mióta Dél-Koreánál volt az az incidens, azt gondoltam "Nos, addig jó, amíg tudunk zenélni". De ez a zene komolyan, komolyan olyan volt, hogy hol kicsit hallottad, vagy nem hallottad. Die: Tényleg, fesztivál-fóbiássá fogsz válni (nevet). Kyo: Mikor elkezdődött a fellépés, csak a hangomat és a dobot hallottam, és elkezdtem izgulni. Annál a résznél, ahol ordítani kellene a zenére végig, ott mi egyáltalán nem hallottunk semmit, amit elvileg kellett volna. Shinya: Nekem nem voltak problémáim. Én azelőtti nap megnéztem a berendezést, és helyreállítottam a monitor problémáját. - Nem volt csodálatos a reakció? A tapasztalatotok a fesztiválokkal szintén... Kaoru: Igaz. Az emberek nem várnak egy bandára azután, hogy ott voltak sokan, és látták őket. Die: Egyszer, mikor elkezdtük a fellépést, sok ember volt, de mintha lassan felszívódtak volna. Toshiya: Maga a színpad jónak tűnt. Nekünk nem volt tényleges bizonyítékunk arra, ahol mi valóban felléptünk, de 2 nappal később kézbesítették mindenkinek külön a jegyet (live) KOKOra, egyenesen SONISPHERE után a jegyeladás növekedett, és mikor ezt hallottam, nagyon boldog voltam. Sok embernek kellett arra gondolnia, hogy megint láthat minket. - Boldogabb híreknek kellett volna lennie azon a két napon az eladásnál. Mellesleg, a SONISPHERE színpadon az Iron Maiden előtt voltatok? Kaoru: Az volt az első alkalom, hogy a dalaink közt valaki más számát is eljátszottuk. Azon a napon a sztár az IRON MAIDEN volt, és azoknak a sok embereknek, akik még nem hallottak rólunk, úgy gondoltuk, hogy ez jó bemutatkozás lenne.  Mióta bandánk van, elgondolkodtam, hogy ez jó-e, de arra jutottam, hogy néha igen. (nevet) Die: Yep. De ez nem olyan, hogy minden alkalommal ezt fogjuk tenni (nevet). - Miután SONISPHERE véget ért, közbejött nektek egy szabadnap, és másnap szóló koncertetek volt Londoban. Úgy gondolom, a KOKOban a koncert... az volt a legjobb. Kaoru: Nagyon könnyű volt megcsinálni. Talán, azért, ami az előző 2 shownál történt (nevet). A környezet és a berendezés is nagyon jó volt. Kyo: Valamint, a színpad nagyon/határozottan sötét volt. (nevet) Ez a fesztivál alatt az ott töltött időnk fényes volt. A helyszín szerkezetének szintén volt egy légköre, ami jó volt. Shinya: Nem kellett problémákkal foglalkoznunk, amíg játszottunk. Toshiya: Képesek voltunk jó érzéssel játszani. De belemerültem a fellépésbe, és volt egy olyan érzésem, hogy a lábaim alig érik a talajt. - De igaz, jónak tűnt a koncert. Utána összeszedtétek magatokat, és visszamentetek a szállodába, hogy majd 5 órával később Oroszországba menjetek. És most visszatértem az elejére. Die: Oroszország csak meleg volt.  London pedig szép és hideg. Kaoru: A koncerten, azon a ponton annyira izzadtunk, arra az egyre emlékszem. Kyo: Általában, ha az előadás elkezdődik, az emberek hangulata tovább fokozódik, igaz? De mindenki annyira kimerült volt, hogy inkább csillapodott (nevet). A koncert jól ment, de tudod, annyira izzadtunk a melegtől, hogy a lábaink alatt pocsolya volt már. Die: Úgy éreztem, mintha reménytelenül játszottam volna, és szédültem. A gitárom is csúszott az izzadságtól, mivel benedvesítette, és minden tiszta olyan volt. Bár, a koncertet könnyű volt lezavarni. Shinya: Annyira izzadtam, hogy csoda, hogy ki tudtam húzni a kezem. Úgy értem a dob nem épp a megfelelő helyen volt, de ettől eltekintve a monitorkörnyezet jó volt, úgyhogy úgy vélem nem volt ez olyan rossz. - Először voltatok Oroszországban. Volt valami érzésetek ezzel kapcsolatban, mert olyan helyen voltatok, amit először láttok? Kaoru: Természetesen, mivel ez volt az első alkalmunk itt ezeknél az embereknél, és nem tudták, hogyan lehet bejutni, de a tömeg kicsi volt. Úgy, mint Berlinben 5 éve, amikor először játszottunk ott. Toshiya: Nekem volt egy önző érzésem ezzel a hellyel/zárt országgal, de nem gondolkodtam, és éreztem az éhséget. Az a fajta, hogy arra várjanak, hogy szétrepedjenek. (ezt sem értettem tisztán, elnézést, amiért ilyen hülye mondat lett) - Volt egy kevés időtök felderíteni a várost, Moszkvát? Kyo: Az egész várost befedte a füst az erdőtűz miatt, ezért egyáltalán nem néztem meg. Ez a meleg és fárasztó idő keményen megviselt. Die: Úgy éreztem, a díszletek, mintha elsötétülnének. Átmentünk a Vörös téren, de nem volt időnk megállni egy fotóra. Kaoru: Mikor vége volt a koncertnek a turnémenedzser azt mondta "Miért nem megyünk a szállodába vissza a Vörös téren?" - javasolta Rick. De mindenki azt mondta "Nem, köszönöm. Csak menjünk vissza!" (nevet). Még abban az órában is nagyon nagy forróság volt. Kyo: Ez olyan volt, mint kérlek értsd meg (nevet). Shinya: Még az étel sem tett valami jó benyomást... a kínai kaja is amit első nap ettünk, furcsa volt. Kaoru: Annak rettenetes íze volt, de mi koncert után szokás szerint pizzát ettünk (nevet). - Másnap a moszkvai show után, átutaztatok Saint Petersburgba és egyenesen mentetek koncertezni. Die: Nekünk szoros volt az időbeosztásunk. Egy ideig repülőztünk, majd vonattal mentünk. Toshiya: Aza a hely, Moszkva több nyitott érzést keltett bennem. Az épületeket beleértve nagyon európaias volt. Szeretnék megint oda elmenni majd. Határozottan el akarok majd menni oda, úhy, hogy Moszkvát füst és hamu nélkül lássam. (nevet) - Jut eszembe, a 2 orosz show után, nektek srácok nehéz időszakotok volt, és visszamentetek a Narita Airportra? Kaoru: Ez 23 órát vett igénybe (nevet). Először Párizsba repültünk, majd onnan Naritába, de közte volt 6 óra várakozás. Shinya: Én csak egész végig az iPademmel játszottam. Kaoru: Mindenki elektromos ketyerék közé gyűlt (nevet). Toshiya: Őszintén, ez kemény volt. Ha ott aludtunk, érezni lehetett az időeltolódás miatti kimerültséget. Miután visszatértünk, már tudtuk, hogy nekünk el fog kezdődni a munka, így próbáltam a testem visszarántani ebbe a környezetbe. - Szóval miután srácok visszatértetek, munka volt minden nap, szünet nélkül, majd indultatok az észak-amerikai turnétokra 8/21-én. Ez a kérdés itt szorosan össze fog függeni a következő résszel. Die: Először megnéztem őket. Van egy singlejük, ami tetszik, a KILLSWITCH ENGAGE , de most 2 együttes előtt kell bizonyítanunk. Kaoru: APOCALYPTICA koncert az átszárnyalja a képzeletet, van olyan rész, amire nem lehet mit mondani. De mi próbáltunk a koncerteken olyan vaddá válni, amilyenre szoktunk, szóval érdekes érzés volt. Kyo: Yep. - De ők egy "quartett cselló metál banda"! Shinya:De van dobosuk, igaz? Remélem, nyerek egy kis ihletet tőlük. Toshiya: Yep. Az természetesen csodálatos volna, ha ki tudnánk jönni velük, de nem ez az elsődleges célunk. Először szeretnénk kapni egy kevés ihletet. Végül pedig, ha jó kapcsolatot tudnánk kialakítani velük, az nagyszerű volna. Címkék: fordítások, fordítások: HAIIRO NO GINKA VOLUME 48 2010. december 29., szerda @ 14:55