fordítások: MUZ TV 2011. augusztus Milyen tanácsot adnál a '90-es évekbeli Dir en Greynek? Shinya: Mikor mi elkezdtük a '90-es években, nem tudtuk elképzelni, hogy Japánon kívülre is eljutunk. Most, ha lenne lehetőségem tanácsot adni, határozottan azt mondanám - tanulj meg angolul. Mit csinálnál, ha te lennél az egyetlen személy a világon? Shinya: Ha az állatok is élnek - jó lehetne élni az állatokkal, de egy idő után rájönnék, hogyan lehetne újra megteremteni az embert. De ha én vagyok az egyetlen élő dolog, akkor keresnék egy nagy könyvtárat, és hátralevő életemet átolvasnám. Megfelel az elvárásaidnak az utolsó album, sikerült megvalósítanod mindegyik ötleted? Shinya: Mindent beleadtunk ebbe az albumba. Nincs semmi olyan dolog, amiről úgy gondolom, hogy változtatnék rajta. Van valami tanácsod, amit azoknak tudsz adni, akik a ti zenétek hatására váltak zenészekké? Die: Mikor én elkezdtem játszani, akkor nagyon sok zenész és banda volt rám nagy hatással - a legtöbb ember így kezdi, de számomra az a legfontosabb, hogy mindent beletegyek/adjak a zenémbe. Szóval ez az én tanácsom mindenkinek, aki zenész szeretne lenni - csináld amit szeretsz, és soha ne add fel! A japán tragédia után hoztál létre olyan dalokat, amik ennek voltak szentelve? Die: Mikor ez történt, mi végeztünk az albummal, majdnem minden dal fel volt már véve, az album gyakorlatilag kész volt már. A stúdióban voltunk, mikor elkezdődött a földrengés, nehéz erről beszélni... Az országban mindenki pánikba volt esve, senki nem számított arra, hogy ennyire komoly lesz. Amíg az album kibocsátását készítettük elő, egyre több hír volt a sok földrengés áldozatairól és a nukleáris katasztrófa által sújtott Fukushimáról. Ez megrázta Japánt, láttuk milyen nehéz volt mindenkinek, és nekünk is. Azt gondoltuk, hogy a legjobb, amit tehetünk, ha befejezzük az albumot a rajongóinknak, hogy reményt adjon. A DUM SPIRO SPERO dalai közül nyilvánvalóan mindegyik tele van az érzéseinkkel, ahogy szemtanúi voltunk a tragédiának, és ez mindegyikünkre hatott. Volt bármilyen vicces dolog, ami az európai turné alatt történt veletek? Die: Nos... Nem volt semmi igazán vicces, de tegnap mikor megérkeztünk Oroszországba, volt egy kis szabadidőnk, szóval kimentem a városba, hogy lássam a Vörös Teret. Ez volt az első alkalom, hogy föld alattival/metróval mentem Moszkvában. Mikor a mozgólépcsőre léptem, annyira gyorsan mozgott fel és le, ráadásul nem láttam, hogy hol van a vége! Ez nem olyan, mint Japánban, ez annyira más! Ez a mozgólépcsőzés tartott a legtovább az életemben - ez több, mint 2 perc volt, én annyira megdöbbentem! Mikor Oroszországba látogatsz, három dolgot kell megtenned: kipróbálni a borschot (megj. nem tudom mi a magyar neve, ez egy orosz/ukrán étel), inni egy kis vodkát, és venni egy matrjoskababát. Megtetted valamelyiket, és ha Japánba megyünk, ott mit kell tenni?  Toshiya: Mikor Japánba látogatsz, először is ki kell próbálni a japán konyhát, a sushi-t vagy a rament, és amíg a személy, aki feladta ezt a kérdést még csak 15 éves, jobb távol tartani az alkoholtól. Szintén meg kell látogatni egy szentélyt és elmenni egy Dir en Grey koncertre. Én nagyon örülök majd, ha az a személy (aki a kérdést küldte) így tesz. Ah, arról a dologról, amit meg kell tenni Oroszországban - a koncert után kapunk borschot, de a vodkától távol fogom tartani magam, mert nem akarok reggel rosszul lenni. Ami a matrojskababát illeti - már vásároltam egyet a múltkor, mikor Oroszországba jöttünk. A Dir en Greynek rengeteg PV-je van. Melyik felvétel volt a legemlékezetesebb, és miért? Toshiya: Ehh... hadd gondolkozzam... Azt gondolom, a legemlékezetesebb talán a Garden, mert az volt a legelső. Abban az időben egy független banda voltunk, nagyon kevés pénzünk volt, ráadásul nem engedhettük meg magunknak a felvevőkamera darut(?), szóval odakötöztük a kamerákat és a fényképezőgépeket a bambuszokhoz - ez felejthetetlen volt! Mit tudnál azoknak a rajongóknak üzenni, akik nem mehetnek el a fellépéseitekre, mert olyan helyen laknak, amiről nem tudsz? Toshiya: Biztosan lelkesen látogatjuk meg majd mindegyik rajongónk országát, de pillanatnyilag a sok dolgunk mellett ezt nem tudjuk megtenni. De reméljük, hogy majd valamikor sikerül mindegyiket meglátogatni. Szóval arra kérjük a rajongóinkat, hogy ne adják fel és várjanak ránk! Eddig mindegyik munkátok a bánatról, kétségbeesésről szólt. De az új albumot jelentőségteljesen "amíg élek, remélek"-nek nevezitek. Szóval akkor mi van a Dir en Greyjel ma - végtelen szomorúság, vagy egy kis remény? Kaoru: Azt feltételezem, hogy erre a kérdésre a választ megtalálhatod az új album címén belül. Valószínűleg tudod, hogy a Dum Spiro Spero felvétele közben nagy tragédia érte Japánt. Most ezzel az albummal reményt akartunk adni a japánoknak és a rajongóink, akik hallgatják a mi zenénket. Most ebből azt tudjuk mondani, hogy a Dir en Grey kétségbeesésből kialakult remény. (?) Mi lepett meg a legjobban Oroszországban? Kaoru: Mikor utoljára látogattunk ide, erdőtűz volt, szóval minden amit láttunk, csak a füst volt, és rettentően meleg volt - ez épp az ellentéte volt az Oroszországról alkotott elképzelésünknek. De ami a legjobban meglepett, az a sok közlekedési dugó volt. Gondolod, hogy a zenétek 5 év múlva változni fog? Talán vannak olyan dalok, amire számítasz, hogy akkor játszod? Kaoru: Valójában nem gondolkozom sokat a jövőn. A legfontosabb dolog nekem a jelenünk, hogy mi történik velünk most. Igazából nem gondolkozunk azon, hogy a régi dalok közül melyiket játsszuk el, ez csak megtörténik - amikor a megfelelő idő van a dalhoz, akkor megvalósítjuk ezt. Ez a dolgok természetes folyamata, és nem csak valami, amit előre és biztosan látok. Valószínűleg van néhány dal, amit soha többet nem játszunk majd, de minden dalnak van esélye. Címkék: fordítások, fordítások: MUZ TV 2011. augusztus 2011. augusztus 28., vasárnap @ 11:28