FORDÍTÁS: BARKS.Jp 2010. október - Kaoru --A zene kiválasztásával hatalmas meglepetéssorozatot okoztatok a körút első napján. Kaoru: Csak mert néhány rendkívül régi dal volt (nevet). Tulajdonképp próba előtt mindenki adott egy listát, “Dalok, amiket játszani akarunk”, olyan dalok, amelyeken elgondolkoztunk, hogy mi öten előadjuk-e újra, és illene a mostani énjeinkhez, de igaz, voltak olyan dalok, amik „kényelmetlenek” voltak. --Több hangrésznél, vagy iránynál a dal álláspontja egybeesik az „ajándékkal”? Ez így van? (megjegyzés: ebben nem vagyok biztos”) Kaoru: Ez igaz. Még akkor is, ha kialakítottunk magunkról egy képet, ami eléggé különbözik az régitől, valamilyen értelemben „ az egyetlen, amit tudunk tenni” vagy „ ez az, amit jónak gondolnak, és megpróbálják megmagyarázni szavakban”, pont úgy, mint a múltban és az ajándékoknál. Valamint mi nem próbálunk a régi énünkkel terjedni, úgy működünk, hogy most azok vagyunk, akik akarunk lenni. Valamint amiatt, amit most külföldön tapasztaltunk, hogy nem tiltakoztak a régi dalok ellen. --Ezt hogy érted? Kaoru: Amerikában és Európa egy részén, még akkor is, ha ott szintén vannak olyan rajongók, elejétől fogva ismernek, és tudják melyik dal melyik korszakunkból való, de vannak, akik csak a „Withering to Death” óta ismernek minket. Mert amikor az elején olyan dalokat játszottunk, amiket tanácsoltak, és azok az emberek, akik soha nem hallották őket, fokozatosan reagálni kezdtek a dalra, és bevadultak. Jó látni a színpadról, ahogy a régi dalok elleni tiltakozás csökken, majd megszűnik. --Értem. Ráadásul ezalatt a körút alatt megújítottátok az “OBSCURE-t” ,(VULGAR, 2003) egy teljesen új verzióra, igaz? Még akkor is, ha az előzőleg Június~Július alatt végrehajtottad ezt, és a dal korábbi verzióját az előző turnén, és Észak-Amerikában előadtátok. Én meglepődtem. Kaoru: Ahogy az “OBSCURE” újra lett készítve, ezt mindenki csinálta (?). Hogy elmondjam az igazat, már felvettük ezt az új verziót. De még mindig nem tudjuk, hogy az emberek mikor hallhatják. A múlt évben eldöntöttük, hogy újravesszük a dalt. Ez azóta nem változott, és most megértük ezt is... --Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgok történnek a „kulisszák” mgött. Jut eszembe, nem rég, négy évvel az után, hogy először felléptetek itt (LOUD PARK 10), milyen érzés volt a színpadon? Kaoru: Lehet, hogy az emberek félreértik ezt, de forróbnak tűnt, a “LOUD PARK 06” négy éve volt, és mi a LINKIN PARK-al működtünk együtt, a Saitama Super Arenaban nyugodt voltam, mikor távoztunk, de mikor a színpadra léptünk, kicsit megijedtem. A színpadon, mikor álltam, az éljenzések olyan hangosak voltak, és azt gondoltam “Mi a baj?”, de még így is gondolkodtam “Oh, ha nem kezdünk el komolyan játszani, nem tudják mi ez” (nevet). --Hogy érzed, boldog vagy, hogy tévesen ítélted meg? Kaoru: Nehéz azt mondani, hogy ez téves megítélés volt. Én egyszerűen boldog voltam, hogy az emberek csak azért mentek oda, hogy lássák a DIR EN GREYt azon a helyszínen. Volt aki csak véletlenül nézett meg minket, de voltak emberek, akik csak mi miattunk jöttek. --Igen. Voltak a közönségben olyan emberek, akik próbálták megragadni a dalokat, de én azt éreztem, hogy “Aaah, ha ezek az emberek nem tudják eldönteni, hogy élvezik-e, vagy sem. ” Kaoru: Ez igaz. Őszintén aznap, még akkor is, ha nem tudom azt mondani, hogy minden előadás közül az volt a legjobb, miután lejöttünk a színpadról, visszamentünk a várakozóba, mindenki valahogy “Ez érdekes/vicces volt!” arcot vágott. Mikor felmentünk a színpadra, merevebbek voltunk a szokásosnál, de amikor elkezdtünk játszani, eltűnt a feszültség, és képesek voltunk örülni annak, hogy ott játszathunk. Akkor nagyon feszültek voltunk. Pedig külföldön rengeteg fesztiválon jelentünk meg, de az elégedettség különböző formái töltöttek el, hogy láttam, a közönség örül nekünk. --Miután az előadás véget ért, én megnéztem a reakciókat Twitteren, és ilyenek voltak... például "Japán büszkesége!" vagy "Ez volt az első alkalom, hogy láttam őket, és szóló koncertet is akarok!" Ez furcsa lehetőség, de itt a "LOUD PARK 10nél" helyes volt. Még a szakmában lévő emberek közül is sokan voltak, akik azt mondták "Négy évvel ezelőtt teljesen mások voltak!" Kaoru: Ez alkalommal szerencsénk volt, és az időzítés is jó volt. Nekünk csak egy döntésünk volt "csináljuk, vagy ne". Úgy döntöttünk fellépünk, és nekünk csak egy valamit kellett ott csinálnunk, azt, amit máshol nem. Ezt az érzést keltette bennem "el tudjuk kapni pár ember tekintetét/figyelmét!" --Az aznapi előadással kapcsolatban, volt egy "moshpit" és az emberek egyre vadabbak lettek, igaz? Persze gondolom az ott lévő emberek közül nem mindenkinek volt gyomra hozzá. Kaoru: Ez igaz. Az érdekelt felek azt mondják, hogy az emberek úgy tartják, ez valami felbujtó dolog, szóval én tényleg nem akarok sok mindent mondani (nevet), személyes véleményem szerint, mert nem akarom, hogy befolyásoljanak, amióta rockot játszunk, mindenki eléri, hogy ne olyan dolgokat bocsássunk ki, amiket elutasítanak. Ez abban az értelemben jó, hogy nem „kötöznek le” önmagunktól. De ha bárki önző utat választana, lenne, aki nem élvezné azt. Az a minimális, ha mi összedolgozunk, ha nem így lenne, az kevésbé lenne élvezetes. --Igen. Például régebben Japánban ezt nem engedték meg. Közben pedig a közönség hangosan üvöltözött, és tapsolt. Kaoru: Igen. Úgy gondolom "hogyan tudunk olyan fellépést csinálni, ami felkelti mindenki érdeklődését, és tudjuk kontrollálni magunkat?" Persze még akkor is, ha betartjuk a szabályokat, én úgy gondolom vicces, hogy miközben mi irányítunk, és az emberek tudatában vannak ennek. Mindezek ellenére mi azt akarjuk, hogy az emberek jól érezzés magukat, és nem szeretnénk ezt mondani, hogy "mi ezt veled szeretnénk csinálni." --Még egy dolog. Kérlek beszélj nekünk erről a különleges turnéról. Ekkor hívtátok Rick Diesinget, a turnémenedzsert, aki veletek utazott Európába a turné alatt, igaz? Kaoru: Egyszer már eljött velünk, de szerencsére az időzítés most remek volt, mióta együttműködünk mi mindig akartuk, hogy Rick jöjjön. Úgy gondoltam, ez egy lehetőség mindenki számára, hogy kipróbáljuk úgy is a hangzást, ha ő is velünk van. --Ő egy veterán, aki dolgozott már a SLAYERrel, a TESTAMENTtel és több más bandával is sokáig, igaz? Kaoru: Őszintén, ő egy régi típusú személy. (nevet). De megtisztelő, és az ő hangja nagyon jó és érdekes. Ő nagyon rugalmas, és a helyszínnel azonosul. Dalokhoz függően mérlegeli a hangokat, ezért néha hullámzó a teljesítménye, és ezért naggyá és nagyszerűvé válik. De néha olyan dolgokat próbál ki, amiket ott talált ki a koncert alatt, így néha csalódást okoz. (nevet) --Szeress egy mesterembert, és egy művészt. Maga a banda része, és dalokat hoz létre. Szintén egy olyan dolog, amiről beszélgetni szeretnék. Van olyan „váratlan dal”, ami csak úgy véletlenül előbukkan? Kaoru: Én gondolkodok (nevet). Voltaképpen van ott egy pár „olyan dal, amit elkészítettünk, de még nem játszottuk el”. Azok a dalok, amik különböző korszakokból, vegyesen vannak fent. Ez a koncert nem követ egy újabb singlet, ez csak azért van, mert „mi koncertet akartunk adni, és kész”. De olyan dolgokat akartunk játszani, amik különbözőek, ez így igazságos. És mi ezt élvezzük. --Végül több körúton keresztül adtatok elő olyan dalokat, amik követik a munkásságotokat. Azok az emberek, akik nem tudják, hogy régi, ők is élvezik, és ez egy jó lehetőség számotokra. Kaoru: Ez igaz. Ha az emberek érdeklődnek irántunk, a “LOUD PARK10-re” jöttek, és élvezem, ha egyre mélyebb a szint, és azok az emberek, akik először látnak minket, mindig szívesen látottak. Címkék: fordítások, fordítások: BARKS.Jp 2010. október - Kaoru 2010. november 30., kedd @ 21:52