fordítások: HAIIRO NO GINKA VOLUME 48
Mu No Koufuku, Sanretsusha To Kubi![]() Mikor pokolian koncentrálsz valamire, az hatalmas adrenalinba kerül. ...milyen önző ember...Érzem az olyan dolgokat, amikre tudok koncentrálni, vagy az átlagembernél jobban tudom. Továbbá nagyon koncentrálok-a szokásosnál jobban, érzem a memóriám erejét, az agyi szöveteim... akár a szaros Alice Csodaországban... Most ez jó, amíg arra összpontosítok, hogy 120%-kal írom a dalszövegeket, a fogalmazásra koncentrálok, és életteli vagyok. Én megváltoztatom most a témát, de nemrég az éreztem, hogy több furcsa ember kedvel meg... azért mert ők fiatalok? Vagy mert az emberiség romlásnak indult, melyik? Én igazán meg akarom állítani ezt a fajta értelmetlen viselkedést, és viselkedést, amiket később megbánnának. Ez a beszélgetés nem csak egy színlelés, mert ez az, amire igazán vágyom, és ezt gondolom valóban. Az élő helyszínnél szemetek... azt miért dobhatják oda? Sok szemét van a dobozban [helyszín], ahol mi játszunk... ez oké? Te nem utálod azt, amikor sok szemét van a házad előtt? Nem emlékszem, hogy mondtam-e ezelőtt, de Nincs semmi szebb a makulátlannál/tisztánál, és ez kegyetlen Mi több, úgy gondolom ez szép, és úgy érzem egyre piszkosabbá válok De én boldog vagyok, amíg megvalósítom ezt, és érzem, hogy egyedül hagynak az üres, fehér szobában. Akkor én nagyon szomorú és magányos vagyok De ez az érzés kellemes, és ha fontosnak találnék valamit, akkor azt kellene gondolnom, hogy ez az idő kellemes is lehetne. Ez olyan furcsa érzés. Ha mindenki tapasztalta ezt az érzést, megpróbálom nem elfelejteni és szeretni ezt. Nos nekem ezekről a kemény/nehéz dolgokról hajlamos vagyok beszélni minden alkalommal, de Én nem vagyok mindig jó ember (nevetések) Nem tudom mi ez, de igazából kétségbeestem, hogy ez megváltoztat valamit, és nekem szembe kell néznem önmagammal. Ha az emberek tesznek valami bámulatosat, az téged is fel tud vidítani. Ha mi együtt tudnánk élni azokkal, akik hasonló érzésekkel születtek, az izgalmas és bámulatos lenne. (Ebben a mondatban nem vagyok biztos, de értelmesebben nem tudtam lefordítani) Én még most is egy meghalt-kemény lázadó vagyok (nevetések), de gondolom a többi ember akik eljönnek a koncertekre, megveszik a CD-ket, és érez valamit irántunk, igazán nem szeretném cserben hagyni őket, és harcolni/küzdeni fogok. Azt hiszem hamarosan elmegyek aludni… És boldoggá tenne engem, ha megint képes lennél érezni valamit. Kyo 2010. november 14., vasárnap @ 14:50
|